Sziasztok!

Úgy érzem tartozom felétek kis közönségem, így leírom a kapcsolatomat a spiritualitással. Hogyan csöppentem bele. Ez még váratott magára, mert nem tudtam hogyan fogtok viszonyulni hozzá, de ám legyen :)

Elmesélem nektek, hogyan csöppent bele egy olyan "ártatlan" (XD) lány a spiritualitásba, mint én. Először is kezdem az előtörténettel. Visszautazunk az időben a múltba kicsit. 2015.07.25-ét írunk. Forró nyári reggel volt, 8 óra körül. Elszöszöltem egy órácskát magammal. Mondta párom, hogy öcsém nem volt túl jól előző este, ami fura volt tőle és nem ment le a konyhába hozzájuk még beszélgetni sem. Fogtam magamat és felmentem hozzá az emeletre, nehogy baj legyen. Gyakorlatilag, amikor megláttam az arcát teljesen lefagytam. Az ezt megelőző 1-2 napban már éreztem, hogy lesz valami, de nem tudtam mi az. A szeme mindent elmondott. Fájdalom volt benne, mármint fizikailag és félelem. De, mivel azt mondta jól van, túlzottan nem foglalkoztam vele, bár aggódtam. Lementem és lefeküdtem aludni olyan 9 felé, mert szabadnapos voltam és aznap reggel mentem haza. 9:40 felé keltett párom, hogy valami baj van öcsémmel és nézzek rá, mert nem tudja mi a helyzet. Mivel nem tért magához, mondtam, hogy azonnal hívja a mentőket. Én bent maradtam öcsémmel, de mivel nem tudok újjáéleszteni csak a próbálkozás maradt, hátha. Nem jártam sikerrel. Gyakorlatilag kiálltam az ajtóba és bólogattam páromnak, egyből tudta, hogy mi a helyzet. Kiérve a mentősök ráraktak egy EKG monitort és vártak. Azt mondták, ha vissza is hozzák, gyakorlatilag útközben fog meghalni, így mondtam nekik, hogy hagyják, mert semmi értelme nem lenne ennyi agykárosodással. Egy szívdobbanást láttam még a monitoron és öcsi elment. Mondanom sem kell, széttépték a lelkemet, darabokra tört. Elment valaki, aki fontos volt számomra. Összeomlott egy világ bennem. Volt kisebb csetepaté ezek után, de az annyira gusztustalan volt a sürgősségi orvostól, hogy azt inkább nem írom le, nem ide való. Túl horrorisztikus lenne, amit ide nem fogok leírni és nekem is fáj. Ügyintézés, papírmunka, hamvasztás intézése. Kizökkentettek a gyászból, de ugye alig-alig. Kínkeserves napok következtek, mert szenvedett a lelkem. Elment az ikertesóm 27 évesen. Emésztettem- vádoltam- és marcangoltam magamat, mert gyötrődtem. Válaszok után kutattam, de hiába. Ő már nem tudja elmondani nekem. Miután eltelt egy kis idő, valamivel jobban lettem, de még nem voltam 100%, csak 50. Viszont más lett úrrá rajtam. Olyan fáradtság, amit még nem éltem meg. Rosszul aludtam. Féltem. Sokszor éreztem hideget ok nélkül. Fájt a fejem. Nem voltam egyedül érzet, ami nagyon para volt. Dohányozni nem mertem kimenni egyedül, ami azért nagyon durva, jóformán üldözési mánia. Mindez párosult azzal, hogy valaki figyel. Brutális volt. Mindig is vonzódtam ahhoz, hogy van élet "odaát". Szellemek, angyalok, egy olyan erő, ami mindent irányít. Hát, keresgélni kezdtem valaki után, aki segít megbizonyosodnom mindenről. Mit ad isten, Tifayről tudtam, hogy foglalkozik ilyen dolgokkal, de nem tudtam mennyire. Tudatalatti segítségkérés lehetett az, amikor írtam neki. Majd nem sokkal jó barátom is, hogy csináljon velem valamit, mert teljesen kettyó vagyok és elege van belőlem. Tulajdonképpen alapjáraton is kaptam válaszokat, amiket hirtelen nem tudtam hova tenni, de attól függetlenül elfogadtam. Voltak sejtelmeim a dologra. Na igen, itt van öcsém. A tapasztalt tünetek miatt kevésbé örültem, viszont felragyogott a reménysugár, hogy valóban semmi baja. Hogy meggyőzzem magamat, beteszteltem a barátnőmet, hogy jó legyen. Volt anno egy beceneve, aztán amikor mondtam Tifaynek, hogy szeretlek Kalóz, egyszerre minden biztossá vált, mert ezt Tifay nem tudhatta, csak én és öcsém. Megbeszéltünk egy találkozót 2016.04.10-re, hogy lehetőségem adatik beszélni vele. Írjak össze kérdéseket és, ha olyan van, akkor válaszol rá. Jó barátommal is volt egy szellem, egy hölgy személyében, így muszáj volt velem jönnie. 3-an voltunk egy helyiségben. Tifay nagyon sok mindennel kapcsolatban felhomályosított, sok mindent megértettem. Mindenki energia, mindenki egy. Egy helyről jövünk. Egymásban, egymás által élünk. Többek között azt is, hogy minden alvás egy-egy kis halál, a nagy halálkor csak átmenet van, ami pillanatok alatt végbe megy. Aztán még meg is lepődsz a változáson, ha pl. beteg voltál. Ez azon a síkon nem érvényes. A fizikai testedet hagyod csak hátra, de, ha úgy vesszük, akkor maga az élet is egy állapot, mert a bolygó egy nagy játszótér egy ideig. El lett engedve jó barátom szelleme. Nehezen bár, de elment. Utólag kiderült, hogy öcsém végig velünk volt. Amikor hívta Tifay, hogy jöjjön, akkor beállt a hátam mögé. Ennyi. Nagyon kis rafinált volt, de ez amolyan utolsó napja volt velem. Ezért hogyan is haragudhatnék? Örültem neki, hiszen mégiscsak az öcsém. Rengeteg kérdésemre válaszokat kaptam. Nem mellesleg be voltam szarva rendesen, hiszen testközelből megtapasztalni ilyet eléggé ijesztő és furcsa egyben. Barátnőm jókat nevetett és ki volt akadva azon, hogy be vagyok tojva, hiszen a saját öcsém az :D Nincsen menny és pokol. A földi pokolban élünk, a menny egy létállapot, ahonnan tovamegyünk a következő életünkbe. Akkor öcsém sem értett sok mindent, de lesznek válaszok. Lassan elszivárogtunk Tifaytől, mert hosszú volt a nap és sok mindent meg kellett emésztenünk. Egy nappal később nagyban dumáltunk Tifayel, ahogyan mindig és egyik pillanatról a másikra nagyon rám hozta a frászt. Otthon volt, amikor is Ricsi (ő a kisfia) látta öcsémet, mutatott neki az órára és kiment az ablakon, hogy mennie kell és kevés az ideje. Utána pedig mivel már Tifay eléggé halványan látta és alig hallotta, megrángatta őt öcsém, ami ijesztő volt. Sőt, még az álmaiba is belepiszkált, aminél elszakadt a cérna. A következő pillanatokban pedig kommentálva nekem az eseményeket öcsém asztrális síkon elhozta hozzám őt. Gyakorlatilag elkezdett engem kérdezgetni arról, hogy a lakásban lát ilyen korlátot, olyan ajtót, amolyan szőnyeget. Azt hittem menten elájulok az ijedtségtől, de azért izgalmas volt. Megálltak 4-5 helyen a lakásban és ki kellett találnunk, hogy mi és mit jelent. Az egyik ilyen volt az a hely, ahol valószínűleg elvágódhatott még életében öcsim, mert Tifay is pofára nyalt. Az emeleti wc-t nem értettük, de biztos jelentősége volt. Továbbá egy barna színű kanapé, amit talán az abban eltöltött idő miatt mutatta neki (sokat ivott a tv előtt a kanapén). A konyhában egy üveges ajtót, ami anno 10 évesen azért vált ominózus hellyé, mert az ablak elvágta a csuklómat és 3 mm híján majdnem meghaltam. A legfontosabb ilyen hely a lépcső alja volt a szobánk előtt, sokat időztek itt. Ott halt meg lent. Tifayel be tudtuk ezt utolsó emlékezésnek, amit megértek, hogy fontos. Így 11-én elment, átsegítette a fénybe. 14-én jelet kaptunk egy cikk formájában, hogy hazatért. 3 nap alatt megy át a fénykapun úgy, hogy hazatér végleg. Onnan le nem jöhet többet, csak nagyon indokolt esetben, pl. akkor, ha egy családtag indul el haza (meghal és elébe megy). Rengeteg hónap telt el abban a hitben, hogy öcsém fent vár rám és anyámékra, hogy ismét leszülethessünk. Aztán egy este (ez már 2017 februárjában), ahogy lenni szokott beszélgettünk Tifayel. Mikor nem beszélünk... Haha :D Arra lettünk figyelmesek hajnalok hajnalán, hogy nálam meleg van és nála is. Mármint az energia az, ami meleg, gyakorlatilag ha hasonlítanom kellene, akkor olyan volt, mint egy 25 fokos radiátor a hátam jobb oldala. Tifay próbálta kideríteni ki lehet az, de nem hallott és nem látott senkit sem, ahogyan szellemeknél ez lenni szokott. Eltűnt egy kis időre facebookról, majd visszatért. A leges-legnagyobb meglepetésünkre vajon ki volt az? Hát gyakorlatilag öcsém. Úgy tudtuk, hogy fent vár ránk. Hát nem! Nagyon nagy erőfeszítések árán meg tudtunk sok mindent, amit egyébként nélküle nem biztos, hogy megtudhattunk volna. Pl.: Tifayel a kelta kor előtt már ikertestvérek voltunk (Kr. e. 3.-1. század előtt), jó barátom kimondottan a kelta korokban csapódott hozzánk. Voltunk testvérek is 2 élettel ezelőtt, én az előző életemben is testvére voltam jó barátomnak. Ezeknek nyoma is van, bár voltak érdektelen információk is, aminek nem vettük hasznát. Semmilyen lényege nincsen csupán annyi, hogy jelen voltunk abban a korban. Volt még egy beszélgetésünk öcsémmel, de a szellemtábla csak eszköz gyanánt kellett, mivel már nem szellem, nem kell idéznünk. Öcsém fénymunkás, aki közvetlenül Istentől jött, vagy Isteni áramlatból, ha úgy tetszik. Ez az egyetlen titulus, amivel nem csak hozzám, nem csak Tifayhez, hanem nagyon sok emberhez látogat el és vigyáz rájuk, amolyan őrangyalféle, csak magasabb szinten. Saccolva mondva jelenleg 1500 fő. Mindenkiben el vannak raktározva az információk minden életéről. Ezeket hordozza mindenki magában, amíg szükséges. Minden idelent eltöltött életben és más dimenziókban a fejlődés az egyedüli, ami fontos. Ezért vagyunk itt, ez az élet értelme. Egyetlen egyszer gondoltuk, hogy lejövünk ide játszani erre a bolygóra, azóta fejlődik mindenki. Semmi más nem fontos, hiszen odafent minden megvan, amire szükség van. Az emberi test a tapasztalatok megélése miatt van. Csak az a fontos, hogy szeress mindenkit tiszta szívvel, úgy igazán, mert annál nincsen fontosabb energia, érzés. Cselekedj, gondolkodj úgy minden nap, ahogyan azt szeretnéd, hogy mások veled cselekedjék meg, mert ez a legfontosabb. Szeress önzetlenül és zabolátlanul, hiszen szeretni és szeretve lenni a legnagyszerűbb érzés! A spiritualitás egy filozófia, egy életszemlélet. A befelé fordulást, illetve azt tanulhatod meg, hogyan legyél önzetlen, alázatos, igazi energiabomba magadnak és másoknak. Rengeteg olyan dologban tudsz segíteni másoknak, amivel akár az utolsó mentsvára lehetsz valakinek és ezzel megmented őt. Tifayről sokat meséltem anyámnak, ezért egy nap gondoltam egy nagyot és elhívtam magammal, mert nagyon meg szerette volna ismerni. Anyámról tudni kell, hogy 16 éve idősek otthonában van agyvérzés miatt, a jobb oldala le van bénulva, a beszédközpontja meg van sérülve és egy szót használ a kommunikációra. Hiába hallja magában úgy, ahogyan kell, nem tudja kimondani. Timi megreikizte anyámat, ami kissé lesokkolta, hiszen hiába ismerte, milyen a reiki, az nagyon régen volt. Érezte anyám és felélénkült, hogy elmúlt kicsi időre a görcs a végtagjaiban, mert kényszergörcs tartásban van a jobb oldalt a lába és a keze. Sőt, nagyon jól érezte magát. Mondjuk, én sem panaszkodhatok, amikor Tifay kezel, mert imádom a közvetített energiát. Meleg, puha, kellemes. Apámmal is találkozott már, egész jól kijöttek egymással, jól kibeszéltek XD Párom pedig anélkül, hogy egyszer is találkoztak volna, utálja őt. Ezt is valamennyire visszavezettük 2 élettel ezelőttire, onnan hozhatta párom. Tudod, mint amikor valaki alapból unszimpatikus és nem bírod. Na ez nem a nem bírom típus, hanem az utálat. Ez ilyen. :) Sokat tanultam Tifaytől. Megmutatta, hogyan kell aurát látni, ezt kamatoztatom is elég szépen más embereken, ezáltal látom a pillanatnyi hangulatát az embereknek. Hasznos motyó :D Annyira imádom, hogy belecsöppentem ebbe az egészbe, hogy el nem tudom mondani, mindez öcsém által. Ez egy jó iránymutatás volt és lehetőség, hogy elindulok-e a spirituális utamon vagy sem. Hát elindultam.