Sokadik életemet élem itt a Földön. Megéltem csalódást, ármányt, romlottságot, szégyent, megalázottságot. Bár nem emlékszem ezekre az életekre, mégis tudom, amikor az öcsém mesél nekem, ott legbelül, hogy szín igaz. Az ezzel párosult érzés megfogalmazhatatlan. Tudom, hogy nem volt némelyik életem könnyű, de legalább sokat fejlődtem általuk. Jelenleg ott tartok, hogy Reikizek, lassan eljutok oda, hogy teljesen tisztán hallóvá érek, folyamatosan tanulok és fejlődök. Megkaptam a tisztán érzést sok-sok éve, így lavírozok az életem mindennapjain át. Gyógyítani és segíteni születtem le, ami által sokat törlesztek a jelenleg meglévő karmáimból.
Július 26-án hajnali fél 1-kor 5 évvel öcsém halála után meghaltam én is. Teljes életet éltem, megéltem mindent, amiért leszülettem. Szerelmet, fájdalmakat, testi vágyakat, barátságokat, nevetést, sírást. Odafent úgy lett elrendezve az egész, hogy egy angyal tapasztalás céljából megkapja a testemet, mivel a fizikai testemnek még van ideje, tehát maradnom kell még. De legalább még van időm a magamnak elrendezett dolgokra, amelyek várnak még rám. Kalandos élet lesz, de állok elébe. Sok minden rejtély még előttem, de azért kíváncsian tekintek a jövőre.
Az angyal, aki elfoglalta helyét, visszalépett. Valamivel kapcsolatban ő nem vállalta be az életutamat, így kellett egy másik szellem, aki életben tart. Így gyakorlatilag másodszorra haltam meg 3 percre. Nincsenek emlékeim, mert nem kell emlékeznem.
Ami érdekes, hogy van egy előző életbeli emlékem 1983-ból. Építették a házat a jelenlegi szüleim, sokan tettek-vettek az épülő ház körül. Ebben az egészben az a csavar, hogy fizikailag 1988-ban születtem meg. Tehát számomra beigazolódott, hogy valóban magunk választjuk meg a szüleinket. Érdekes emlék.
Sok emberrel beszéltem a mostani időszakban, amióta a hallásra gyúrok sok gyakorlással, akikkel karmám van, vagy neki van felém. A harmadik opció, hogy közös karmánk van. Sok érdekes történeten vagyok túl, számtalanszor borzadtam el a hallottakon. Voltak gyomorforgató részletek, amit még hallani is szörnyű volt. Eltekintve a júliusi megtérésemtől, azért nem olyan rossz tudni ezekről a megtörtént eseményekről. Persze ez a személyes véleményem. Döntse el mindenki saját maga, hogy miben hisz.
Néha az emberek túl naivak és nem tudják eldönteni, hogy miben higgyenek. Ilyen esetben támaszkodjon mindenki a belülről fakadó érzésekre. A lélek súgja a válaszokat, csak mondjuk oda kellene figyelni rá, hogy mit súg nekik. Mindenkinek van füle a hallásra, szeme a látásra, kérdés, hogy meghallod-e?
Én magam sok kellemetlen szituáción keresztül mentem, mert hittem önmagamban. Hittem az emberekben, abban, hogy kinyílik a szívük felém. Ez nem fog megváltozni a továbbiakban sem. Csak szánni tudom azokat az embereket, akik félnek megnyílni a másiknak. Nem leszel kevesebb attól, hogy megnyílsz.
Visszakanyarodva hozzám. A továbbikban is szívesen fogadom a kommenteket és legyetek bátrak írni, nem harapok. Érdekel az emberek vélekedése, gondolataik, amiket sokszor nehéz megfogalmazni. Nekem sem könnyebb a dolgom, ha beszélnem kell valakivel, hiszen az ember túl összetett lény.

Legyen szép napotok!