Én beszélek hozzád és te hallgatsz engem. Van egy beszélő, egy hallgató és vannak a beszéd hangjai, amelyekből összeállnak a szavak. De végső soron, hiába kutatok magamban, nem találom meg a szavakat és te sem találod meg őket magadban. A szavak éppúgy nem léteznek, mint az üres tér. Ám mégsem mondhatjuk róluk, hogy egyáltalán nem léteznek. Kell létezniük, hiszen képesek vagyunk érzékelni őket. Amit mondok, azt hallod és te gondolkozol azon, amit hallasz. A kimondott szavak valamilyen hatással vannak rád, mégis hiába keressük, nem leljük őket. Ez a valóság kettős természetének misztériuma.