Az érzelmek különleges egyveleget alkotnak. Pont jól van facsarva a citromlé, tökéletes a főzött étel, ki*aszott szép a világ. Egyre szebb és szebb. Ezek után az érzelmek színes skáláját éled meg és szédülsz, rosszul vagy, ki akarsz belőle szállni, de bent is maradnál. Ez egy ilyen hullámvasút. Csűröd-csavarod, majd legvégül rájössz a képlet végkövetkeztetésére: szerelmes vagy! Megvan, hogy miért vagy kattant, rózsaszín ködben úszó id*óta, aki nem lát mást a világon kívül, csak az érzelmei személyét. Kínkeservesen telnek a napok nélküle. Minden beszippantott levegő kénnel van tele, mert fáj a hiánya, alig bírod, minden sejted Ő érte kiált! Lecsendesedsz, viszont szeretnek Téged és őrjítő a vágy rabságában úszni az árral, de nem tudsz mit tenni. Jött a semmiből az egész és légből kapottnak hitted, de nem, nem volt az. Telnek a napok, még mindig intenzívek az érzelmek, de már alig bírod. Nyomorult kis idegrendszered egy hajszálnyira van attól, hogy végleg beadja a kulcsot. De kitartasz és küzdesz a súlyok alatt. Mivel új neked az érzés hosszú idő után, nem bírod tovább. Elküldöd a szereteted céltábláját, ezzel hagyva kis nyugalmat a lelkedben. Apró kihagyás után, persze, újra találkoztok és fellángol minden, amit elnyomni próbáltál. Újra tűztől ég a vágy, hogy egymáséi legyetek, az érintések fontossága előtérbe kerül. A szavak csak úgy repkednek a szélben és egymás lelki húrjait pengetitek minden mézédes zamatában annak a lelki üdvrivalgásnak, amit szerelemnek hívnak. Tinédzser l'amour beütése és illata van az egésznek. Repdesel, rajongsz, mintha megtaláltad volna az elveszettnek hitt kincsedet, melyet újra megérinthetsz, megszimatolhatsz és mondhatod: Boldog vagyok!
Mögöttetek van még két hónap, melyről elmondható, hogy változékony volt. Fent is és lent is voltál. Érzelmek palettáját éled meg és újra színeket látsz fakó árnyalatok helyett, amely elvegyül a szürke hétköznapokban. Ez olyan kapaszkodó, ami segít áthidalni a személyes problémákat és könnyebbé teszi azokat.
Sajnos vannak azonban borús dolgok, amik beárnyékolják ezt az érzelmi áramlatot, aminek a hátán úszol. Ilyen például, ha ignorálnak, magyarul le sem szarnak, ígérgetnek fűt és fát, szépet és jót. Az orrod előtt húzzák el a mézes madzagot, éppen, hogy bele nem harapsz, olyan közel van, az illata csábítóan hat az érzékeidre. Ettől hülyül ám meg az emberfia! Ezek után nem marad más, mint az elmebajos állapot: kétségbeesés, bizonytalanság, féltékenység, rivalizálás. Süllyedsz az elméd legsötétebb bugyraiba és elkezdesz belemerülni, válaszok után kutatsz. Legfőképpen a legfontosabb kérdésre keresel választ: Miért? Miért teszi ezt veled? Miért viselkedik így? Vajon szeret-e? Mi a jó Isten van?! Whaaat?! Persze, hogy nem találsz válaszokat, ezeket csak Ő tudja megválaszolni neked. Tetézi mindezt a személyes találkozások hiánya (a legutóbbi alakítása után, ami egy sokadik felülbírált találkozót eredményezett, nem tudtok találkozni, még csak fel sem hív emiatt, inkább rád ír egy üzenetet). Egyre jobban összeroppansz, majd végül eltörik benned valami. Elkezdesz távolodni a szeretett személytől. Fáj a szíved, a lelked millió darabra szét szakad, amikor megfogalmazódik a döntésed és kijelentő móddá alakul át: El kell küldenem!
Elkezdesz gondolkodni, hogy mit és, hogyan tegyél. Nem akarsz bántó lenni, de egy ajtócsapkodást megér a dolog, hátha leveszed azt a rohadt szemtakarót az agyáról és kinyílik a szeme. Sorok követnek sorokat, míg végül egy komplett regénybeillő mini-novellát hozol össze a sérelmeidről. Megnyugodva konstatálod: Ez igen! Minden benne van, jó kis kerettörténet és a betűk beszélnek helyetted. Elküldted.
Vársz a reakcióra, hiszen ezt nem lehetne szó nélkül hagyni. Végül is egy párkapcsolat kezdeti szakaszába léptetek. Ugyanakkor megfordul a buksidban a neki szánt levelet elolvasva: lehetséges, hogy csak én akartam ezt a kapcsolatot ennyire? Belekóstolva a szerelem nektárjába, igen, te akartad. S miután ezt belátod, abban a pillanatban összeáll egy kép erről az emberről. Ő csak hobbi állatnak tartott, unaloműzőnek! Ettől még keserűbb az érzés, ami viharként már lecsapott a szívedre. Folyamatos győzködések ellenére, ami hadjáratként volt jelen a fejedben, végre lezárhatja a maga csatáját. Elengedheted, feldolgozhatod ezt az elveszített törtetést. A választ végül is megkaptad, ami egy semmit mondó nagy nulla volt. Jól gondoltad azt, hogy nem jelenthettél neki sokat, hiszen beleegyezett abba, hogy vége legyen egy bimbózó románcnak.
Lassanként homályba merül majd az arc, ami adott pár boldog pillanatot neked. Könnyebb lesz, meglásd! Nem minden arany, ami fénylik, de ettől még az élet szép. Látod? A szürke hétköznapok is tudnak az élet szépsége mellett is megoldást adni a kezedbe. Élvezd, amíg tart!