Néha elmerengek az embereken. Közeli ismerősökön, jó barátokon, számomra idegeneken. Mindig van olyan, amikor lent vagy ott mélyen és táncolsz azon érzésekkel együtt, amikkel nem szeretsz lenni. Nagyon nem. Szakítás után, egy nagyobb vita után valakivel, vadidegenekkel, bárkivel bármiért. Elengednéd a bajodat, de nem tudod. Rágódsz és rágódsz. Elkap a gépszíj. Süllyedsz egyre lejjebb az érzések völgyébe. Amikor feleszmélsz, már késő. Mardos egy olyan érzés, amit utálsz. Nem érzed jól magadat és tehetetlen vagy. Sokszor próbálsz megoldást találni, de ez maximum kimerül egy fejfájásban. Forgolódsz az ágyban és agyalsz. Van, hogy alig alszol. Töprengsz, merengsz, fantáziálsz, végül nagy nehezen elalszol tudván azt, hogy még ott a holnap. Egy új nap, új kezdet. Néha sajnos nem így van. Agyalsz az elmúlt dolgokon és időszakokon. Mi lett volna, ha másképpen is lehetett volna? Biztosan így kellett-e történnie? Aztán csak agyalsz tovább, de nem tudod mit kezdj a gondolataiddal. Nagy nehezen elalszol. Többször felébredsz. Gyötörnek a gondolatok. Majd végül bemész a munkahelyedre és beletemetkezel a feladataidba. Ilyen ez a monotónia, ha olyan dolgok történnek, amelyeket egykönnyen nem engedsz el, vagy akár embereket. Személyeket, akik sokat jelentettek neked. Szerelmeket, akik megpendítették azokat a húrokat, amiket sokan nem tudnak. Kerestél és kutattál, de nem lelted meg a másik feledet, aztán egyszer csak jött ő! Fellángolás és szerelem, minden passzolt mindenhez. Aztán jöttek a kisebb problémák, melyek felett nem léphettél egy idő után át, mint egy küszöbön. Beléd törölte a lábát, mint valami túrázó egy nagyon nagy túra után. Te pedig megfáradtan rogytál le minden este a székedbe. Miután elment ő, minden napod a kínok kínja volt. A túlélésre játszottál, hogy nyugalmat lelj. Mostanra enyhült. Viszont még mindig nem jó, ami van. El kell felejtened, ami volt. Nem élhetsz minden nap azzal, mi lett volna, ha? Talán így igen? Ha egy kicsit is normálisabb lett volna... A múltat el kell engedni. Nem lehet minden nap úgy élni, hogy egy ember miatt darabokra törsz. A lelkedet nem sanyargathatod így nap, mint nap! Érted? Ha barát, ha valamikori szerelem, ha bárki is piszkolta be mocskos lábaival a lelked tisztaságát és a szívedet, ezzel zavart okozva az egységben. Elég volt! Együtt élhetsz a gondolattal, a tudattal. Bocsáss meg neki és engedd el. Mérgezi a jelenedet. Le kell zárni, mert addig nem lelsz lelki nyugalmad magadban. Ne mérlegelj, ne gondolkodj. Úgy tegyél  a mindennapjaidban, hogy a lehető legjobb emberekkel veszed körül magadat. Pl. a barátaiddal, akik akkor is melletted lesznek, ha már sokan elfordultak tőled. A szüleidhez, akik a legjobb barátaid is egyben. Egy lelkek vagytok és persze ő ismer a legjobban. A gyermeke vagy. Lépj tovább! Minden nap más és más lehetőség adódik. Pátyolgatnak fent is. Hát kövesd a jeleket és nyerd meg a csatát. Megerősödsz. Sok hitet kívánok! Sok erőt! Sok bizalmat! Sok szerelmet!

 Namaste!