Jársz, s kelsz fel-alá. Nézel, bambulsz. Függöny van a szemeid előtt. Mit látsz? Embereket látsz, akik mennek ide-oda. Esznek-isznak, buliznak, szórakoznak, rongálnak, bántalmaznak szóban, tettben. Feje tetejére állt minden. Állatok, akik szenvednek, mert bántja őket a társadalom nagy része. De miért? A semmiért. Kedvtelésből, mert buli. Sz*r volt a gyerekkorod, mi? Anyád és apád vert, megaláztak, követeltek? Esetleg így éled ki magadat? Azért teszed ezt, mert nem szól vissza és nem üt meg? Valószínűleg. Az ember gonosz, pedig van jó énje is. Mindenki alapvetően jó ember, csak használnia kellene a való életben is azt az oldalát, ami jót cselekszik. Az, hogy téged bántottak nem hatalmaz fel arra, hogy egy élőlényt bánts. Ő nem ártott neked. Te se tedd. A lelked mélyén a sarokban mennyi fájdalom lehet, ha képes vagy ezekre? Beszélj, mondj ki mindent, ami nyomja a lelkedet. Hidd el, nagyobb segítség, mint bármi a világon. Egyszer be kell vállalnod ezeket a dolgokat. Más nem fogja helyetted. Az ember gyarló, parázna, magányos, naiv, féltékeny, önző, csalfa, gyilkos, depressziós. Mégis mit akar egy ilyen ember? Nem akar meggyógyulni? Gyógyulj meg testvér! A világ velejéig rohadt és romlott. De az, ha követed állatias ösztöneidet, még nem fog megoldani semmit sem. Higgy valamiben, ahogy mások. Szabad vallásválasztás van. Abban hiszel, amiben akarsz. Magyarország keresztény állam? Mikor volt az? Amikor anno erőszakkal vettek rá mindenkit a vallásra? Ez nektek keresztény ország? Gratulálok! Inkább elbújok egy sötét sztúpa belsejében.

 Ébredjetek! A fény mindenkiben ott van! Hagyd áramolni és világítani!

 Namaste!