Kissé lapos voltam mostanában, illetve zajlott az élet. Mély elnézést kérek. Ez a történet nem történet. Csak írok.

Volt már olyan napod, amikor a sz@r is ízetlen volt? Amikor minden úgy sikerült, hogy a világ másik felére kívántad volna magadat és másokat? Tudom milyen érzés. Elindulsz, lekésed a buszt, lecsesz a főnök, hogy megint késtél, mindenki mogorva veled. Iszonyúan rossz napod van. Úgy nagyon. A világ összes fájdama a válladat nyomja és a siránkozáson kívül nem jut jobb az eszedbe. Tudom milyen ez. Mocskos módon tele van a hócipőd a világgal. Aztán még tetézi az egészet az, ha az utcán egy szál cigarettáért, mert nem adsz, elküldenek vissza a szülő anyádba, a Bkv-n tömegnyomor, bűz van, hajléktalanokkal van tele az aluljáró. Sorolhatnám. Aztán a nap végén még pofára is esel a fürdőszobában. Tökéletes befejezés. Minden létező istent el szidsz mindennek, az embereket szapulod. Végül meggyötörten beesel az ágyba és kimerülten elnyúlsz. Majd lassanként elalszol. Aztán minden napod majdnem így telik.
Ezek csak példák voltak. Ezek nem a világ legnagyobb problémái. Volt neked már problémád úgy igazán? A probléma fogalma tudod mit jelent? Ezek után kötve hiszem. Ha csak ezek a legnagyobb problémáid, akkor neked nincsenek is problémáid. A fejed felett tető van, más az utcán alszik. Van mit enned, másnak egy falat kenyér az életet jelentené. Van pénzed, másnak egy doboz gyufára nincsen pénze. Én tudom milyen az, amikor nincsen étel a hűtőben. Tudom milyen az, amikor két télen át úgy laksz egy lakásban, hogy megfagysz minden nap. Arra kelsz fel, hogy befagy a pitsád. Nagyon sz@r. Anyád legalább tizenhat éve beteg és ágyhoz kötött beteg sok kerületre tőled a korai fiatal korod óta. A tesód alkoholista volt és öt nappal a szülinapja után elment, mert feladta a szervezete húszon hét évesen. Tudom milyen az, amikor minden nap egy kín. Továbbá, ha tizennégy évesen elmenekülsz otthonról minél messzebb, mert az állandó kiabálástól már tanulni sem tudsz és felőrlődsz. Morzsolgatja, tépi és cincálja darabokra a lelked apró morzsáit. A végén már unod, de nem tudsz kiutat. Tudod akkor mi a probléma? Én tudom. Az öngyilkossági kísérletről már ne is beszéljek. Jobb, hogy nem sikerült. Az olyan sz@ros tini problémákon át, mint az unalomban való részvétel nem jogosít fel semmire sem, hogy egyáltalán szót érdemelj. Meg a milyen telefonom legyen minden hónapban. Kurva anyját minden olyan szülőnek, aki hagyja, hogy ilyenné váljon a gyerek. Tisztelet a kivételeknek. Hála az égnek, hogy mindig vannak kivételek.
Mégis mi alapján szabod meg magadnak, hogy mi a probléma? Érdekes ez a téma, mert sokan azt hiszik, hogy az övék a legnagyobb probléma. Nézőpont kérdése.
Nekem sem volt könnyű gyerekkorom. De nem csüggedtem el és nem adtam fel sohasem. Attól mi oldódik meg? Semmi. Attól sem, ha minden egyes órádat a nyavajgás tölti ki. Inkább tegyél lépéseket afelé, hogy jobbá tedd az életedet. Hidd el nekem, nyolcvan százalékát az embereknek nem érdekli a kínod, a maradék húsz százaléka meg még örül is neki, ha bajaid vannak.
A másik ember tükröt tart feléd, ezáltal felmérheted, hogy neked hol vannak problémáid. Sok mindenen kell javítania sok mindenkinek. Ha leülsz egy meggyújtott gyertya lángját figyelni, hidd el, meg fogod hallani a hangodat, ha egy picit figyelsz. Jó tanácsokra bukkanhatsz.

 Figyelj befelé és megtalálhatod azt, ahol az irányítás zajlik.

Szép napot!